TEMATIKUS FILMSOROZAT – TŐSÉR ÁDÁM: BLOKÁD 

  

/magyar filmdráma, 105’/

Vetítés helye: Krúdy Gyula Art mozi (Nyíregyháza, Országzászló tér 08.)

Vetítés időpontja: 2022. november 07. (hétfő) 18.30: előadás, 18.45: film, 20.30: pódiumbeszélgetés

A belépőjegy ára: 500 FT  

A viszály magvai /részlet/

 Jancsó az elsők közt mutatta meg a rendszerváltás ellentmondásos, a későbbi politikai megosztottság csíráit magában hordó folyamatát. Jancsó Miklós a rendszerváltás idején három filmjében is foglalkozott a politikai fordulattal: Az 1989-ben bemutatott Jézus Krisztus horoszkópja a narratívájában megelőlegezi a rendszerváltást, a másik két film, az 1991-es Isten hátrafelé megy és az 1992-es Kék Duna keringő a rendszerváltásra, mint lezajlott történelmi fordulatra tekint vissza.

Mindhárom film politikai allegóriaként mutatja be az országban aktuálisan zajló változásokat különös tekintettel – akárcsak Jancsó 1989 előtti filmjeinél – az ádáz hatalmi harcokra: a szereplőkről kevés információ áll a néző rendelkezésére, nem személyiségek ők, hanem szimbolikus figurák – jellemüknél, lelki életüknél lényegesebbek a cselekvéseik, szerepeik – , miközben a csoportdinamika is fontosabb az egyéni szándéknál, az alakok mintha egy felsőbb akarat koreográfiájának engedelmeskednének. Jancsó filmjei viszont nem pusztán csak az adott korról vagy a történelem általános folyamatairól szólnak, hanem egyszerre reflektálnak a mindennapok realitására és az azzal összefonódó politikára. Ezt a szempontot még a Fények szelek bemutatása kapcsán fogalmazta meg plasztikusan Gyurkó László író 1969-ben a Valóságban megjelent cikkében: „Akik egy adott, a konkrét politikai viszonyok által meghatározott kor »hű« mását keresik Jancsó műveiben, megdöbbennek vagy felháborodnak, mert nem ezt kapják. De ugyanúgy tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy Jancsónak a konkrét történelmi helyzet csak apropó az általános érvényű mondanivalója kifejezésére. Nem, Jancsó mást keres, és más választ ad. Ő a legnehezebbre tör: úgy ábrázolni a politikával összenőtt mindennapjainkat, a politikától immár közvetlenül determinált életünket, hogy a mindennapok realitásából általános érvényű jelrendszer alakuljon ki”. Ugyancsak a politikától determinált mindennapi élet képezi a közeget Jancsó rendszerváltás trilógiájában, szereplőik az éppen formálódó politikai erőtér bábjainak tekinthetők. A három filmben az addigi Jancsó- életműhöz képest is erőteljesen van jelen az „átmenet biztosítása” téma, mely az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásoknak ugyancsak az elsődleges, minden résztvevő által támogatott szempontja volt.

 Mint ahogy az a rendszerváltást előkészítő tárgyalássorozatot bemutató A rendszerváltás forgatókönyve című kötet-sorozatban is olvasható: az 1989. június 13-i politikai egyeztető tárgyalások nyitó plenáris ülésen Szűrös Mátyás is a demokratikus átmenet feladatai kapcsán a közös akaratot hangsúlyozta, és Grósz Károly is egyetértett azzal, hogy meg kell találni azt a békés átmenetet, mellyel biztosítható a képviseleti demokrácia, mely többpártrendszeren alapul. Elismerte, hogy az akkori hatalmi rendszer a belső tartalékait már kimerítette, nem korrigálható, és el kell hagyni a sztálini modellt, így olyan reformlépéseket várt, melyek révén sikerül az országnak kitörnie a válságból. Válaszképp az Ellenzéki Kerekasztal szóvivője, Kónya Imre is hasonló véleményt fogalmazott meg, miszerint az átmenet célja, hogy a diktatórikus uralmi rendszerből a képviseleti demokráciához vezessen a változás, a válság azonban a (szocialista) rendszer sajátja, így azt az akkori hatalmi szerkezeten belül nem lehet eltörölni, így szabad választásra van szükség a képviseleti demokrácia megteremtéséhez és a korábbi diktatórikus hatalmi rendszer megszűntetéséhez. A három filmben három különböző politikai fordulatot követhetünk nyomon, különböző kezdeti és végponttal. Az 1989-es Jézus Krisztus horoszkópja esetében a narratíva pozitív irányú: a folyamat egy disztópikus, autoriter rendszertől halad egy feltételezhetően szabadabb, változást hozó állam felé. Az 1991-es Isten hátrafelé megy esetében a folyamat ellenkező irányú: egy éppen szabaddá váló, az alapjait lefektetni készülő politikai rendszer a visszarendeződés áldozata lesz – a film szereplői egy kastélyban gyűlnek össze, majd orosz katonák végeznek velük. Az 1992-es Kék Duna keringő pedig egy diktatúra felé hajló rendszer mozdíthatatlan voltáról szól – a főhős elhatározza, hogy végez nagybátyjával, az elnökkel, és bár megöli, a film végén kiderül, hogy a játékidő túlnyomó része csak fantázia volt. Mindhárom történet megoldásra váró alapkérdése: biztosítható-e a békés átmenet, de Jancsó egyik esetben sem sugall a nézőnek pozitív jövőképet.

Forrás: Filmvilág, 2020/05.

Sütiket használunk a felhasználói élmény folyamatos fejlesztésére és a weboldal egyes funkcióinak biztosítására. A weboldal használatával elfogadja a sütik alkalmazását.
ELFOGADOM
A SÜTIKRŐL BŐVEBBEN
BEÁLLÍTOM A SÜTIKET