/magyar animációs film, 107’/
Vetítés helye: Krúdy Gyula Art mozi (Nyíregyháza, Országzászló tér 08.)
Vetítés időpontja: 2022. október 24. (hétfő) 17.00 óra
A belépőjegy ára: 500,- Ft
Jankovics Marcell /részlet/
A mozikban, képernyőkön azonban még sokáig ragyognak remekművei: János vitéz, Fehérlófia, Ének a csodaszarvasról, Az ember tragédiája, Sisyphus, Küzdők, Magyar népmesék. „Olyan könnyű élete lesz, mint a lepkének, amelyik virágról virágra száll.” Az idézet egy Van Tromp nevű asztrológustól való, akivel Jankovics Marcell szülei 1941-ben megcsináltatták a kisbaba horoszkópját. Az induló élet egyáltalán nem igazolta a jóslatot: kitelepítés, börtönbe zárt apa, meggátolt továbbtanulás. A deus ex machina három évtizeddel később érkezett. Mesebeli királyfiként teljes fegyverzetben toppant be a magyar filmvilágba. Nem a semmiből érkezett ugyan, hiszen jelentős rövidfilmek és népszerű sorozatok készültek a Pannónia Filmstúdióban, mégis volt valami elsöprő erő abban, ahogy Jankovics a János vitézzel, az első egész estés rajzfilmmel megjelent. Nem volt még harminc éves, amikor 1971 elején Szabó Sipos Tamással és Szoboszlay Péterrel elkezdték a forgatókönyvet, és akkor is csak alig, amikor az év őszén belevágtak a forgatásba. Hármójuk közül ő volt a legfiatalabb, ráadásul ő az egyetlen, aki felsőfokú iskolákat sem járt, mégis ő lett a rendező. Micsoda bátorság, mondhatnánk, pedig mennyire illik a film hőséhez a rettenthetetlen Kukorica Jancsihoz.
Nem készült filmesnek, talán inkább rajzolónak, noha gyerekkori emlékeit fölidézve, például az öcsödi iskolát, jellemzően filmes párhuzamok jutottak eszébe. Olyan volt, mint az Amarcord, írta Lékiratok című memoárjában. Igen, a kitelepítés helyszíne Öcsöd, ugyanaz a falu, ahol József Attila volt lelencgyerek, s a környezet sem sokat változott, legföljebb abban, hogy míg Attilát lepistázták, Marcellt lelacizták. 1973-ban, Petőfi születésének százötvenedik évfordulójára időzítve mutatták be a filmet, és Jankovics Marcell, ha nem üttetett is vitézzé, mint Jancsija, de a Balázs Béla-díjat rögtön, a Kossuth-díjat pedig hamarosan a mellére tűzték.
Amikor a János vitéz elindult, a Nepp Józseffel és Dargay Attilával együtt készített Gusztáv sorozat epizódjaiban már bizonyította nemcsak rajzolói és mozdulattervezői tehetségét, hanem azt is, ami egy rendező esetében talán még fontosabb, hogy képes a stábok irányítására, hogy meg tudja győzni munkatársait a helyes irányról, azok pedig meg tudják szeretni őt. A Gusztáv epizódok mellett néhány útkereső rövidfilm is volt már mögötte (a Tendenciák, a Mélyvíz, Az élet vize, a Mással beszélnek, a Richly Zsolttal közösen jegyzett Air India), köztük az Erzsébethíd fölavatása által inspirált 1969-es karikatúrafilm, a Hídavatás, amit akár az aktuális hatalom kigúnyolásaként is értelmezhettek volna a cenzorok, ha egyáltalán fölmerült volna bennük, hogy az animációs film, ez a többnyire gyerekközönségnek szánt, gügyögő műfaj társadalmi, sőt politikai jelenségeket is képes kifigurázni. A János vitéz célja az volt – magyarázták az alkotók –, hogy Petőfi művéről a rárakódó álromantikát letörölve visszaállítsák azt annak eredeti népmesei világába. Azt ugyan, Jankovics későbbi, a népművészet elemeit tudatosan, sőt tudósi felkészültséggel használó műveit ismerve nem lehet mondani, hogy e cél kifogástalanul teljesült volna, de azt igen, hogy egy új, eladdig szokatlan képi világ jelent meg, ami a hetvenes évek elején itthon is divattá, szinte néprajzi alapvetéssé vált.
Forrás: http://filmvilag.hu