Kamera a Golgotán /részlet/

A centenáriumi időszakok kedveznek a Jézus-történeteknek: a filmtörténet mindkét századfordulóján megszaporodtak a Jézus-filmek. Csaknem száztíz évvel Lumiere-ék első filmre vett passiójátéka után a Mad Max ausztrál-amerikai sztárja, Mel Gibson – erőteljes jezsuita sugallatokat követve – elkészítette a maga Jézus-feldolgozását. A Jézus-adaptációnak két nagy időszaka volt: a korai Jézus-filmek 1900 körül (Lumiere, Mélies, Zecca, Jasset néma rövidfilmjei) és az 1960-as évektől nagykorú, modern filmművészet nagyszabású Jézusadaptációi (Pasolini, Zeffirelli, Scorsese alkotásai).

A Jézus-film vagy passiófilm műfaja mint a Biblia-adaptáció, és azon belül az evangéliumok feldolgozásának egyik formája tehát egyidős a filmművészet történetével. A Jézus-adaptációk kapcsán azonban furcsamód sosem e filmek szakralitása, ne adj isten spiritualitása került előtérbe, fogadtatásukat sohasem a vallásos áhítat, hanem sokkal inkább a botrány jellemezte, hiszen a vérbeli, „szerzői” filmnek tekinthető Jézus-adaptációk mindig a blaszfémia, az istenkáromlás és szentségtörés határát súrolják, éppen ezért a rendhagyóbb passiófeldolgozásokat mindig nemzetközi felháborodás és tiltakozási hullám kísérte. Pasolinit a ROGOPAG A túró-epizódja miatt, istenkáromlásért és az olasz államvallás meggyalázásáért börtönbüntetésre ítélik, a Jézus Krisztus szupersztár a ’68-as diákmozgalmak után a Hairhez hasonlóan inkább a lázadó fiatalok kultuszfilmjévé válik, a brit Monty Python társulat Jézusparódiája, a Brian élete is nemzetközi felháborodást vált ki, Martin Scorsesét pedig a Kazantzakisz-regény adaptációjáért szinte kiátkozza az egyház. Ezek a szentségtörő Jézusfilmek azonban gyakran sokkal mélyebbre hatolnak és többet tárnak föl Jézus életéből, mint a hithű, ájtatos és szenteskedő Jézus-produkciók. Hiszen az igazi szentséghez nem a szenteskedésen, hanem a szentségtörésen át vezet az út, legalábbis a blaszfemikus Jézusadaptációk mind ezt példázzák.

A „botrányos” adaptációk mellett a Jézus-filmeknek van egy csendesebb, szelídebb-szolidabb, klasszikus vonulata is, melynek két végpontját Pasolini puritán, neorealista Máté evangéliuma (eredeti olasz címe szerint: Máté második evangéliuma), illetve Zeffirelli grandiózus és színpompás Názáreti Jézusa jelentheti.

A Jézus-filmek külön fajtáját alkotják azok a művek, amelyek az evangéliumi történet valamelyik mellékszereplőjének, például Szűz Máriának vagy Mária Magdolnának, Keresztelő Jánosnak vagy Barabbásnak a nézőpontjából láttatják a Jézus-történetet, de a Barabbás- és Mária-filmek mellett ide tartoznak a Pilátus-filmek – melyek Júdea római helytartójának szemszögéből mutatják a történetet, mint például Bulgakov A Mester és Margaritában – és bizonyos értelemben még a Ben Hur-filmek is.

A Jézus-történet filmes feldolgozásának mint adaptációnak két alapvető problémával kell szembenéznie: Jézus és a Sátán alakjának megformálása, másrészt a több szálon futó bibliai cselekmény elemeinek adagolása és arányosítása, az egyes történetszálak kiemelése vagy elhagyása szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az alkotókat. Egy Jézus-adaptáció sikere és

hitelessége, a mű elhitető ereje és integritása döntően ezen áll vagy bukik: a Jézus- és a Sátánábrázolás, illetve az evangéliumi történet-kvantumok adagolása a Jézus-filmek két archimédeszi pontja. A Jézus-történet három nagy fázisa – születésének és gyermekségének története, a csodatételek (a felnőtt Jézus gyógyításai és tanításai), s végül a passió – egészen más arányokban és más-más hangsúllyal szerepel a különböző feldolgozásokban: míg Zeffirelli leginkább az arányosításra törekszik, vagyis a történet három szakasza nála egyforma súllyal szerepel, addig Martin Scorsese és Roger Young a felnőtt Jézust állítja filmje középpontjába, a gyermek Jézus Scorsesénél egyáltalán nem, Youngnál pedig csak visszaemlékezések, rövid flashbackek formájában jelenik meg. Vagy míg Franco Rossi filmje, A gyermek, akit Jézusnak hívnak kimondottan Jézus gyermekkorára fókuszál, addig Mel Gibson filmje kizárólag az evangéliumi történet legvégét, a passiót, Jézus szenvedéstörténetét mutatja be: a film rögtön a Getszemáni-kertben, Jézus virrasztásával és elfogatásával kezdődik, az előzményeket itt is csak utalásszerűen, rövid flashbackekben láthatjuk.

Forrás: filmvilag.hu